Dénes Stromszky

* 1933

  • Elindult a vonat, nappal volt amikor megérkeztünk Gyomaendrőd. Máma is létező település, ott volt az elosztás: egyik ment balra, másik ment jobbra. Mindenesetre ott az egész társaságot felállították sorba, és akkor kezdték olvasni, gróf nemtudoménmi, Stromszky Sándor vezérigazgató úr, így beszéltek velünk. Olyanok voltak kitelepítve velünk mint Horthy Miklós kormányzó testőrparancsnokának a családja, Gryneuszék. Így hívják hogy Gryneusz, nem tehet róla. Ypszilonnal. Gryneusz Péter meg a Marietta, ezek voltak a gyerekek, mi aztán együtt játszottuk. Mit játszottunk, dolgoztunk. Mindenesetre felsorakoztatták az egész bandát, és mindenkit név szerint felszólították, mint a katonaságnál, és mindig hozzátették szépen hogy milyen gróf meg milyen herceg, meg milyen vezérigazgató. Úgyhogy a régi titulusok alapján lettek ezek kitelepítve, és azok ott le voltak írva a papírra. És akkor elosztották, egyik ment Kőrösladányba, másik ment Szeghalomba...

  • Első foglalkozásom az volt, elvittek minket Szeghalomra, állami gazdaságba, marharépát egyelni. Az azt jelenti, hogy ki kellett kapálni a gyomból. Úgy képzeld el az állami gazdaságot, ezért ment tönkre a kommunizmus, és megy is tönkre ahol még létezik például Észak-oóreában, hogy a kutya sem törődött azzal a gazdasággal. Úgy képzeld el hogy ekkora volt a marharépa, és ekkora volt a gaz! Odahajtottak engem, adtak egy kapát. Először is megtanítottak kapálni, életemben nem kapáltam, honnan tudjam én azt? Mit tudom én? Neki kellett állni, voltunk vagy harminc-negyvenen. Vigyázni kellett hogy a répát ne kapáld ki. Ha kikapálod a répát, vége van a répának. Ebből állt az állami gazdaság, nem volt aki dolgozzon. Az egész kommunizmus arra épült fel, hogy senkinek semmiféle érdeke nincs. Nem volt érdekközösség

  • Reggel 7-kor csöngettek az ajtón, ott állt két rendőrt, én mentem ki, hoztak egy papírt hogy holnap reggel itt áll egy teherautó és maguk ki lesznek telepítve. Kész, evvel el volt intézve. Nekem nem volt más választásom mint hogy bementem az iskolába reggel 8-ra és az első dolgom volt menni az igazgatóhoz, hogy én mint Stromszky az "S"-el valamikor 3 nap múlva kerültem volna sorra, és az igazgatóval közöltem hogy kérem valamit csináljon, hogy én az érettségin én legyek az első, mert engem holnap elvisznek a francba. Hogy ez hogy fog történni, erről fogalmam sem volt, egyikünknek sem. Egy óra telt el vagy másfél, hogy átvettem a levelet. Matematikát elintézték, volt még egy csomó szóbeli. Az történt hogy valamikor 9-kor elkezdődött, és én voltam az első. Egyet kértem csak, hogy kémiából volt 160 kérdés, és nem jutottam el csak 120-ig. Mondtam hogy hát nem szokás, de ha lehet, ha még három napom lett volna tanulni erre, úgy csinálják hogy az első százból adjanak, és így is történt.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Online (München/Budapest), 02.12.2022

    (audio)
    délka: 54:17
    nahrávka pořízena v rámci projektu Memory of our Nations - Never forget our totalitarian heritage
  • 2

    Online (Budapest-München), 20.03.2023

    (audio)
    délka: 01:24:07
    nahrávka pořízena v rámci projektu Memory of Visegrád
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

„Ebből állt az állami gazdaság, nem volt aki dolgozzon“

Stromszky Dénes, interjúkészítés közben
Stromszky Dénes, interjúkészítés közben
zdroj: Saját készítés

Stromszky Dénes (1933) az érettségit a „kereskedelmi akadémián“ tette le, ahonnan lényegében egyből a kitelepítési menetbe kellett bekapcsolódnia; Kőrösladányban élt családjával a kitelepítés alatt 1951-1953 között. Ott különféle mezőgazdasági munkákkal tartotta el magát, és családját. Kulákoknál - gazdagparasztoknál - volt elszállásolva. A kitelepítés 1953-ban véget ért, de Stromszky Dénes mégis Békés megyében maradt, mert az akkori felesége apja ott kapott munkát, és rajta keresztül ő is ott tudott munkát szerezni. Ezután Pestre kerültek, de komolyabban előrelépni az életben nem engedték őket. Végül az 1960-as években feleségével Münchenbe emigrált, és ott kezdtek új életet.