Tivadar Palágyi

* 1923

  • 1944. őszén az 5. Szegedi Utász-zászlóaljhoz került, de hamarosan Kisbodakra – a Mosonmagyaróvárhoz közeli utász kiképzőtáborba került. Alapvető vízi-kikpézést kaptak, köztük a csáklyázást kellett sebes vízen elsajátítaniuk. Egy ilyen gyakorlat közben szemtanúi voltak annak, amikor egy, a Dunán elhaladó német hadifogoly-szállító hajó aknára siklott. Rengeteg sebesült a főként olasz hadifoglyok között. Igyekeztek a lehető legtöbb embert kimenteni a folyóból.

  • Amikor a szovjet katonák fogságba ejtették, a motozása közben megkérdezték, hogy van-e nála „bum-bum”. Ő letagadta a fegyvert, amit persze megtaláltak a zsákjában. Az első dolog ezután az volt, hogy a szovjet katona a fejéhez tartotta a pisztolyt és meghúzta a ravaszt. A fegyver szerencsére nem volt megtöltve.

  • 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján éppen a Budai Várban teljesített udvarlaki őrséget. Egy német szakasz jelent meg a sorompónál vállra akasztott fegyverrel. Ő a harmadik - az utolsó - poszton volt szolgálatban. Mivel a németek engedély nélkül kívántak bejutni, ezért a védőknek parancsuk szerint lőni kellett volna. Felkészültek a tűzharcra, azonban az utolsó pillanatban egy testőr alezredes parancsba adta, hogy ne lőjenek.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, 17.06.2011

    (audio)
    délka: 02:21:58
    nahrávka pořízena v rámci projektu Terror Háza Múzeum gyűjteménye
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Katonaként a Rákosi-, és a Kádár-diktatúrában

Tivadar Palágyi
Tivadar Palágyi
zdroj: Pamět Národa - Archiv

    Palágyi Tivadar Szár, 1923. november 13. Édesapja jegyző, nagyapja katonatiszt volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Budapesten és Kőszegen tanult. 1944. augusztusában Horthy Miklós kormányzó avatta utász hadnaggyá. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján éppen a Budai Várban teljesített udvarlaki őrséget. Egy német szakasz jelent meg a sorompónál vállra akasztott fegyverrel. Ő a harmadik - az utolsó - poszton volt szolgálatban. Mivel a németek engedély nélkül kívántak bejutni, ezért a védőknek parancsuk szerint lőni kellett volna. Felkészültek a tűzharcra, azonban az utolsó pillanatban egy testőr alezredes parancsba adta, hogy ne lőjenek. 1944. őszén az 5. Szegedi Utász-zászlóaljhoz került, de hamarosan Kisbodakra - a Mosonmagyaróvárhoz közeli utász kiképzőtáborba került. Alapvető vízi-kikpézést kaptak, köztük a csáklyázást kellett sebes vízen elsajátítaniuk. Egy ilyen gyakorlat közben szemtanúi voltak annak, amikor egy, a Dunán elhaladó német hadifogoly-szállító hajó aknára siklott. Rengeteg sebesült a főként olasz hadifoglyok között. Igyekeztek a lehető legtöbb embert kimenteni a folyóból. 1945. elején átkeltek a hídon Komáromnál és az Ipoly-folyó partján foglaltak el védőállást. Egy orosz páncélos ék azonban tőlük északra átkelt a folyón és délnek fordult, éppen feléjük. Emiatt valamivel a folyótól arrébb kellett védőállást kiépíteniük. A szovjet katonák támadása sötétedés után kezdődött. „Huri-huri“ kiáltással, lépésben közeledtek. Két alárendeltjével, akik villámgéppuskával voltak felszerelve, maradtak ott és próbálták tartani a hadállást az iszonyúan nagy tömegű ellenséggel szemben. Az egyik géppuska felmondta a szolgálatot, ezért annak kezelőjét hátraküldte. A másik fegyvert kezelő zászló gerinclövést kapott, így a kilátástalan harc helyett, hátravitte sérült katonáját az úgy egy kilométerre lévő parancsnokságra. Nem sokkal később szovjet fogságba került. Csatlakozott a németek elleni harchoz, és ennek során aknaszedés közben elvesztette bal lábfejét. A Hadtechnikai Intézetben dolgozott 1957, január 1-ig. Elmondása szerint minden osztályon volt egy szovjet ellenőr, aki az új magyar találmányokat elvitte a Szovjetunióba. A Danubia Szabadalmi Irodánál vállalt ügyvivői állást. 1963-tól a találmányok szabadalmazását segítette.