Endre Bojtár

* 1940  †︎ 2018

  • Működött az MSZMP mellett egy kulturális munkaközösség, amely időről időre ideológiai határozatokat hozott, ahol besorolták az embereket, illetve kiosztották, hogy ki az ellenség. ’72-ben váratlanul Hankiss Elemérrel név szerint engem említettek, mint a strukturalizmus szálláscsinálóit. Ebben volt igazság, mert burzsoá meg marxizmussal szemben álló irányzatnak tűnt, úgyhogy meg lettünk bélyegezve. Pártfegyelmit kaptam, és öt év szilenciumra ítéltek. Én ezt csak később, a nyolcvanas évek elején tudtam meg, mert akkor erről, a korabeli szokás szerint semmiféle papír nem született. A folyóiratok havi főszerkesztői értekezletén tárgyalták, hogy na, akkor a Bojtárból elég volt, nem publikálhat. Azonban ez nem vonatkozott az idegen nyelvű publikációkra, úgyhogy már a hetvenes évek elejétől az Acta Litteraria, a Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű folyóirata révén

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, 28.08.2009

    (audio)
    délka: 03:07:37
    nahrávka pořízena v rámci projektu Oral history archívum - Budapest
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Hrabalról, Kunderáról, Havelről írtam, tőlük fordítottam, az ő szellemükkel egyre inkább azonosultam, ennek következtében egyre ellenzékibb lettem.

ScanImage004.jpg (historic)
Endre Bojtár
zdroj: Családi fotó

Irodalomtörténész, műfordító. 1940. május 26-án született Budapesten. 1958-ban érettségizett a Kölcsey Gimnáziumban, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának orosz-cseh szakára járt, 1963-ban diplomázott. 1963-tól az MTA irodalomtudományi Intézet munkatársaként először az avantgárddal és a kelet-európai irodalmak összehasonlító történetével, majd irodalomelmélettel foglalkozott. Főleg lengyel, cseh és litván szépirodalmat fordított, valamint az Európa, a Móra, a Magvető, a Zrínyi Kiadó és a Magyar Rádió recenzenseként ő ismertette a kortárs cseh írók (Bohumil Hrabal, Václav Havel, Ladislav Fuks, Milan Kundera stb.) műveit a magyar olvasókkal. 1964-ben ő fordította le először csehről Havel első darabját, a Kerti ünnepélyt, valamint több balti és közép-európai nyelvből fordított szépirodalmat, valamint számos közép-kelet-európai kortárs antológiát szerkesztett. 1968-69-ben részt vett a végül betiltott Eszmélet című folyóirat előkészítésében és szerkesztésében. Irodalomelméleti tevékenysége, nézetei és publikációi miatt öt év publikálási tilalmat kapott magyar nyelvű írásaira, miután az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkaközösségének állásfoglalása 1972-ben név szerint is az elhajlók között említette. Azonban idegen nyelveken megjelent publikáció szakmai körökben mégis ismertté tették a világban. Közreműködött a Máshonnan Beszélő szamizdat folyóirat szerkesztésében. 1977-80 között a József Attila Tudományegyetemen közép- és kelet-európai irodalomtörténetet adott elő, egyetemi docens. 1979-ben a Charta szolidaritási tiltakozás aláírása miatt pártfegyelmit kapott, írt a végül szamizdat Bibó-emlékkönyvbe, amiért pártmegrovást kapott. 1986-tól az MTA Irodalomtörténeti Intézet közép-és kelet-európai irodalmak osztályának vezetője lett, a balti nyelvek és irodalom (litván, lett) szakértője, a magyarországi baltisztika megalapítója. 1985-86-ban Soros ösztöndíjjal négy hónapot az Los Angelesben töltött. 1989-91-ben a Soros Alapítvány felkérte kelet-európai összehasonlító irodalmi kurzusok szervezésére Dubrovnikban, ezekből a kurzusokból alakult a Central European University. 1989-től a 2000 című folyóirat egyik szerkesztője. 1999-től az MTA doktora. 2018-ban hunyt el. Kitüntetései: Medal of Gediminas (Litvánia, 1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1998), József Attila-díj (2006), Széchenyi-díj (2010).