Gabriella Lengyel

* 1948

  • A sokszorosítás nem volt könnyű dolog ebben az időben, mert a rendőrség nagyon figyelte a sokszorosítási lehetőségeket. Fénymásolás még nem létezett, hanem stencil volt. Stencilpapírhoz is nehéz volt hozzájutni, de azt még lehetett kéz alatt szerezni. Emlékszem, a Népművelési Intézetben rácsok mögött volt a stencilgép, és az Akadémián is, mert azt nagyon kellett őrizni. Amikor a Feketében-t kezdtük szervezni, és találkoztunk a nyomtatási nehézségekkel, akkor jöttünk rá, hogy ez a rendszer nem tudja magát sokáig tartani, mert olyan mértékű feketepiaca volt ennek a szigorúan titkos, többszörösen ellenőrzött nyomtatásnak, hogy bármit meg lehetett tenni, ha az embernek megvolt az összeköttetése, a helye meg a pénze. A ’80-as évekre egy csomó kis kóceráj nyomda működött, és még az állami intézmények is igénybe vették ezeket, mert sokszor ha ők arra vártak volna, hogy az állami nyomda készítsen el nekik egy-egy kiadványt, az egy évbe is beletelt volna. A Várostervezési Intézetnek volt egy szedőterme, itt szedték ki az Feketében első változatát. Nem foglalkoztak ott azzal, hogy ez nem hivatalos, hanem fusimunka, mert különpénz járt érte. Azért történt a hiba, mert Kőszeg Feri, mint szerkesztő mániákusan javít mindent. Kőszeg bement a szedőterembe javítani, és akkor lebuktak. A VÁTI-ban másnap már ellenőrzés volt, utána pedig nálunk házkutatás. Ez ’82 júliusában történt.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, 21.06.2010

    (audio)
    délka: 02:09:11
    nahrávka pořízena v rámci projektu Oral history archívum - Budapest
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Nem volt szabad a szegényeket emlegetni, merthogy a szocializmusban nincsenek szegények, legfeljebb alacsony jövedelműek, esetleg hátrányos helyzetűek.

portreregi.jpg (historic)
Gabriella Lengyel
zdroj: családi

Szociológus. 1948-ban született Budapesten, a Józsefvárosban, azóta is ott él. Szülei munkásemberek voltak. 1966-ban érettségizett, 1967-től felvették a Színművészeti Főiskolára, majd abbahagyta, és elment Hőgyészre állami gondozottak közé képesítés nélküli nevelőnek. 1971-ben ismerkedett meg Kemény István szociológussal, akinek 2008-as haláláig tanítványa maradt. Kemény István körül 1971-ben az első országos cigánykutatás kapcsán alakult ki tanítványi köre, amely 1977-ig, Kemény emigrációjáig heti rendszerességgel összejött Kemény lakásán. Kemény történeti és társadalomtörténeti szemináriumokat tartott tanítványainak, kérlelhetetlen kritikáját adva a Kádár-rendszernek. A cigánykutatás élményei után Kemény hatására jelentkezett az ELTE történelem-szociológia szakára 1972-ben. Az egyetemi évek alatt is részt vett a tanítványi kör közös kutatásaiban. Ilyen kutatás volt az Ibafán és környékén végzett aprófalvas kutatás, majd az ember és technika kapcsolatát elemző gyári munkás kutatás, majd a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok kutatása, amely már Kemény nélkül fejeződött be 1977-ben. Kemény nem csak a rendszer kritikájában vezette tanítványait, de a szociológiai kutatás módszertanában is továbbmutatott a kor megszokott szintjén. 1975 nyarán egy körúti alkotmánynapi plakátra bilincset rajzolt. Ennek ügyészi figyelmeztetés lett a következménye, útlevelét bevonták, az egyetemről egy évre felfüggesztették, ettől kezdve évekig nem dolgozhatott saját nevén. Az egyetem történelem szakát 1979-ben fejezte be, a szociológiát csak 1981-ben. A 70-es évek második felében egy pedagógiai kutatás kapcsán járt szegény családok között, majd egy Nógrád megyei cigánytelepen kutatott. A hasonló terepeken mozgó Kemény-tanítványok és ellenzéki barátaik Solt Ottília indítványára 1979 végén megalapították a Szegényeket Támogató Alapot, a SZETÁ-t. A SZETA havi összejöveteleit éveken át az ő józsefvárosi lakásán tartotta. Az első nagy nyilvános SZETA rendezvény 1980 decemberében egy képzőművészeti aukció volt. Az aukció előtt a szervezők, így ő is, rendőrhatósági figyelmeztetést kaptak, hogy hagyjanak fel államellenes tevékenységükkel. A Feketében című szamizdat antológiát Kőszeg Ferenccel szerkesztették. Kortárs írók, költők adomány műveiből állt össze a könyv, képzőművészek szitanyomataival gazdagítva. Úgy tervezték, hogy a befolyt pénzből néhány szegény családnak hosszabb távra kiható segítséget tudnak adni, azonban a hatóság a példányok nagy részét elkobozta. 1981 nyarán az ellenzék magyarországi nyaralást szervezett a lengyel Szolidaritás gyerekei számára. Az akcióban ő is részt vett, ennek következményeként az itt nyaraló svájci állampolgárságú bátyját a hatóságok kiutasították az országból, és évekig nem jöhetett haza látogatóba. Szabadúszóként a 80-as években is bedolgozott barátai kutatásaiba, legtöbbet Havas Gáborral működött együtt, ilyen volt pl. az elcigányosodó kistelepülések társadalma kutatás. 1985-ben Havas szerkesztette az Isten éltessen, Pista! című szamizdat kötetet Kemény 60. születésnapjára, ebben megjelent a tanulmánya  a Goldberger gyár mosóműhelyéről. Közben azért a családra is jutott idő, gyermekei: Kornél (1984) és Borbála (1989). 1988-89-ben szervezte a Romániából menekülő románok és magyarok számára a Menedék Bizottságot. Megalakulásától tagja, és egy ideig bizalmija az első független érdekvédelmi szervezetnek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének. Az első szabadon választott parlamentben Havas Gábor képviselő titkára volt. Dolgozott és kutatott hajléktalanok között Mezei Györggyel. 1993 óta tanít módszertant, interjútechnikát. Ekkor alapították Solt Ottíliával, Havas Gáborral és barátaikkal a Wesley János főiskolán a szociális munkás szakot. Tanított az ELTE-n és a BMSZKI szociális asszisztens képzésén, szociális munkás továbbképzésein. A társadalmi viszonyok és a településszerkezet összefüggései foglalkoztatják. Évek óta Miskolcon a Lyukó-völgyben és a Számozott utcákon kutat Havas Gáborral.